PILISSZENTKERESZT SZENT KERESZT PLÉBÁNIA SOHA NEM FELEJTÜNK

PILISSZENTKERESZT FŐ U 6. TELEFON: 06-26-347-619 Memories Ackermann Kálmán

maklar_welkome.gif
kereszt.jpg

udvozollek_kedves_barataim.gif

BEVEZETŐ

p1030872.jpg

 

A település határában található a 11. századi királyi vadászkastély, amelyet III. Béla király az általa 1184. május 27-én alapított pilisi cisztercita apátságnak adott. Gerecze Péter kezdte meg a romok feltárását 1913-ban, majd az 1960-as – 1970-es években Gerevich László tárta fel az apátság maradványait tejes egészében. Ebben a monostorban temették el II. Endre király 1213. szeptember 28-án meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét. A tragédiát Katona József Bánk bán című drámájában dolgozta fel. A templom és a hozzá tartozó kolostor a tatárjárás és törökdúlás idején megsemmisült. A helység újratelepítése Mária Terézia idején kezdődött meg. Ekkor felvidéki szlovákok, és német telepesek érkeztek ide. A terület a pálosok tulajdona volt, akik a települést Szentkeresztnek nevezték el, amely az idők során a Pilis közelsége miatt „Pilisszentkereszt” lett. A ma is látható barokk stílusú templom a pálos atyák vezetésével 1766-ra épült fel, és a Szent Kereszt titulust kapta. 22 m magas tornya csak 1803-ra készült el. 1945. január 9-én több, más irányból indított sikertelen kísérlet után a németek páncélosok támogatásával megkíséreltek a szovjet csapatok által körülzárt Budapestre bejutni Esztergom irányából Pilisszentlélek-Pilisszentkereszt-Pomáz irányában. 11-én véres harcok közben elfoglalták Pilisszentkeresztet és tovább nyomultak Pomáz felé, ahol végül is Hitler parancsa megállította és visszavonulásra kényszerítette a támadókat. A páncélos ék a támadás leállításakor 17 km-re közelítette meg a fővárost.

 

Pilisszentkereszt Díszpolgára. A helyi régészeti emlékek megmentése és méltó megőrzése érdekében kifejtett harminc éves áldozatos tevékenységének elismeréséért 2007. áprilisában "A régészeti örökségért Schönvisner István Emlékéremmel" tüntették ki.
Számos felújítást végzett: ő építtette a jelenlegi plébánia épületét, felújíttatta a kántorházat, a kilencvenes évek első felében restauráltatta a templombelsőt, majd külön a szószéket is. Kívülről is rendbehozta a templomot. Már Gerevich László pilisi ásatásainak is stabil támogatója volt, az ásatási faragott kő és padlótégla anyagot a plébánia kertjében kialakított leletraktárba befogadta, s ezeket a mai napig gondozza. A falu területén vagy az elpusztult ciszterci apátság helyszínén előkerülő faragványokat és egyéb leleteket azóta is gondosan gyűjti. A középkori Magyarország legjelentősebb ciszterci monostora emlékének méltó megőrzését, a romok megmentését és a kutatás folytatását miden rendelkezésére álló eszközzel segíti, a feldolgozás és további kutatás előmozdítása érdekében rendszeresen szervez helyi konferenciákat, a régészet, történettudomány és művészettörténet legkiválóbb képviselőinek részvételével. Megszervezte az apátság 800 éves jubileumát 1984-ben, melyen az ünnepi misét több, mint száz pap, szerzetes és több száz hívő jelenlétében Lékai László esztergomi érsek mutatta be.
Részt vesz szociális ügyekben is helyi és országos szinten. Tagja több bizottságnak, melyek szociális kérdésekkel foglalkoznak, valamint a Leányvári alkohol-elvonó otthon egyik alapító tagja.
2009-ben új padokat, fűtést készíttetett a templomba, valamint a templom bejáratát és lépcsőjét is megújította.
Nyaranta rendszeresen szervez hittanos tábort a fiatalok és gyerekek részére.
A templomba rendszeresen meghív zenészeket, énekeseket egy-egy egyházzenei áhítatra.
2012. augusztus elsejével nyugdíjba vonult. 

Pilisszentkereszt Budapesttől mintegy 30 km-re északra található 2200 lelket számláló hegyi falu, mely a Pilis dolomittömbjét és a Visegrádi-hegység vulkanikus eredetű vonulatát kettészelő völgyben fekszik. Településünk a XII. században épített ciszterci kolostor romjai révén kiemelkedő magyar történelmi emlékhely. A törökdúlás után elnéptelenedett falut a XVIII. század derekán szlovák és német telepesek keltették újra életre. Napjainkban a falu máig is élő hagyományaira büszke, kétnyelvű, multikulturális település. A falu közvetlen környezetében több, iható vizű forrás fakad, és számos kiemelkedő szépségű kirándulóhely található (pl. Dobogókő, Szurdok, Pilis-tető, Vaskapu, Szentkút). Pilisszentkereszt területén és a környező vidéken a kedvező természeti adottságok miatt már a kőkorszakban megjelent, s tartósan letelepedett az ember. Az ősemberek kezdetben a Pilis barlangjaiban éltek, vadászattal, növényi magvak, gyökerek, gyümölcsök gyűjtögetésével szerezték meg a táplálékukat. A barlangokból a feltárások eredményeként kőből és csontból készített tárgyak kerültek elő. Későbbi korokból, földmunkák során, rézből és vasból készített eszközök, ill. azok töredékei kerültek napvilágra. A Kárpát-medence történelmi őskora a Kr. e. I. században ért véget, amikor a Dunántúl földjén megjelentek a Római Birodalom légiói. Augustus császár határozta el, hogy a Duna jól védhető, jobb partjának kell képeznie a hatalmas birodalom északi határát. A Duna mentén végig, igen sűrűn erődöket létesítettek, őrtornyokat építettek. Egy katonai őrtorony maradványait találták meg Dobogókőn, s találtak egy mészkőoszlopot, mely az Aquincum-Dobogókő útvonal mérföldköve volt, Kr. u. 230-ban állították fel. A Római Birodalom összeomlását követő népvándorlás népeiről keveset tudunk. Pilisszentkereszt területén az 1967-es ásatások egy IX-XI. századi falu nyomait tárták fel. A falu nagy kiterjedésű lehetett, vályogházai sűrűn helyezkedtek el. Mivel ez a Pilis és a Dera patak közötti területen volt, az itt élőknek volt helyük földművelésre, állattartásra, a közeli erdőkben vadászhattak, fát termelhettek ki, s a víz is rendelkezésükre állt a forrásokból és a patakból. Szent István királyunk bencés kolostorokat alapított országában, s ezek egyike falunk egykori területén volt. A bencések valószínűleg egy háromhajós pillérbazilikát építettek, melynek egyik oldalán a kolostorépületek szerzetesi udvart vettek körül. Erről a bencés kolostorról a mai egyháztörténetben nem maradt fenn adat, csak az 1967-es ásatások során előkerült leletek bizonyítják, hogy valaha létezett. A későbbiek során a falu áttelepült, a kolostort szerzetesei elhagyták, csak romjai maradtak meg. Ennek a kolostornak a területét adományozta III. Béla királyunk a ciszterci rend tagjainak, hogy ott kolostort építhessenek. A kolostor alapításának pontos időpontja 1184. május 27., anyaegyháza a Franciaországban lévő Acey ciszteri monostor. A helység szlovák neve még ma is őrzi a történelmi múltat, azt a békés viszonyt a természettel, melyet a ciszterci rend teremtett meg. A Mlynky név azokra a malmokra, vízművekre emlékeztet ma is, amelyek a XII. század végén az akkori Európa legmagasabb civilizációját hozták ide, egyfajta mintáját az együttélésnek a természettel, mely a ciszterci lelkületnek is fontos eleme. III. Béla korának egyik legnagyobb, legkulturáltabb uralkodója volt. (1213-ban a pilisi ciszterci apátságban temették el Gertrudis királynét.) Pilis az olyan emlékeink közé tartozik, amelyek nélkül komoly művészettörténeti munka nem készülhet. A tíz legközismertebb magyarországi középkori művészettörténeti emlék egyike. A romokat a XVIII. századi birtokvita eredményeképp többen helytelenül a pálosok szent keresztről elnevezett anyakolostorával azonosították. Békefi Remig bizonyította be, hogy ezen a helyen valójában a ciszterciek pilisi kolostora állott. 1526. szeptember 7-én a törökök lerombolták a kolostort, egy felszentelt rendtagot megégettek. A többiek időben elmenekültek, ekkor a kolostor és a templom szinte teljesen elpusztult. Az itt maradt szerzetesek, hat-tíz fő, a műhelyben is sokat dolgoztak, pedig ekkor már az energiát adó vízimalom, és a kőcsőben vezetett vízvezetékrendszer is elpusztult. A kolostorban valószínűleg az 1541-ben bekövetkezett végleges török megszállásig éltek. Az apátság hét holdon fekvő romjai több évszázadon át állandó rablás célpontjai voltak. A törökök kiűzése után a pálosok és a ciszterciek nem tudtak megegyezni a falu területének hovatartozásán. Mindkét szerzetesrend magának követelte a műveletlen, lakatlan területet. A per hosszú évekig folyt, s végülis a pálosok nyerték meg. Így a falu területe s annak egész határa a pesti pálos rend birtoka lett. A pálosok nevéhez fűződik az egykori Pilis, mint falu újra benépesítése. Az első új lakosok, hat család, 1747-ben érkeztek ide a szomszédos Pilisszántóról. Később az ország különböző helyeiről érkeztek, főleg szlovákok. A lakosok sorsa a letelepülést követő években nagyon küzdelmes volt. A falu lakóinak száma növekvő tendenciát mutatott, majd 1782 táján, valószínűleg a rossz körülmények miatt sokan elköltöztek. Helyettük 1785-ben német telepeseket hoztak a pálosok. 1757-ben a pálosok, a falu földesurai a mai templom helyén kápolnát építettek. 1758-ban elkészült a település első pecsétje és 1762-ben elkezdődött a falu építése. Ugyanebben az évben megnyitották az anyakönyvet, ahová feljegyezték az elhunytak nevét, az újszülötteket 1767-től anyakönyvezik. A pálosok új nevet adtak a településnek: Sancta Crux, magyarul Szent-Kereszt, ezt jelképezi a pecsétben lévő kettős kereszt. A templomot 1765-ben kezdték el építeni a pálosok a kápolna helyén. Egy év múlva, 1766-ban át is adták. A templomtorony csak 1803-ra készült el. A községben elemi iskolát tartanak fenn 1722-től a pálosok. 1767-ben a faluban már volt kocsma, mészárszék, vízimalmok, mészégető kemencék. Az itt élők a pálosoknak robottal, ajándékokkal és pénzbeli adóval tartoztak. 1800-ban felépült a templom mellett egy plébánia. 1815-ben új épületet kapott az iskola, ma kántorlak. www.pilisszentkereszt.hu Látnivaló Események Étterem Szállás

 

p1010058.jpgaszent_csalad.jpg

p1030757.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 6
Heti: 8
Havi: 303
Össz.: 82 215

Látogatottság növelés
Oldal: Plébánia
PILISSZENTKERESZT SZENT KERESZT PLÉBÁNIA SOHA NEM FELEJTÜNK - © 2008 - 2024 - szentkereszt.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »